A kötet a szerző előző gyerekkönyvének, a Balázsolás folytatásának tekinthető, hiszen ugyanannak a családnak a sajátságos és szeretetteljes világáról szól, mégis frissen játékos és bájos hangon szólaltatja meg mindennapi örömeiket.

Balázs városi gyerek, akinek élete otthon és az óvodában zajlik, a környezete csupasz világ, mondhatni ingerszegény, amelyben nem történik semmi rendkívüli, de amelyben jól érzi magát, mert érzi, hogy fontos, hogy szeretik és szerethet, és hogy ez a világ játék, mert játékossá tehető.

A magyar líra mestereként gyermekül is kiváló tisztasággal beszélő Kányádi Sándor Kakasszótól pacsirtáig című versét igényes, időtálló, játékként és könyvként egyaránt szolgáló lapozóként vehetik kézbe a gyermekek.

"A porszívót, azt, tudja, kérem szépen,/ békén kell hagyni mindig mindenképpen,/ mert abban szüntelenül ott a morgás,/ vén oroszlán, kit meggyötört a sok rács.// Érdekes ló a vasaló,/ nem gyermek kezébe való,/ kés, villa, olló, vasaló,/ ez mégis milyen zavaró,/ ha a kezembe nem való,/ minek is van a vasaló?!”

Kristóf egy könyvet kapott ajándékba. Száz kérdésnél is több volt benne, „s mindeniket mintha a világ egy-egy bölcse szegezte volna a gyerekek mellének”. 

Versek játék közben