Mozgásfejlesztő mesekönyv szenzoros gyerekeknek
Termék részletes leírása
A gyermek megriad a hangos zajoktól,
menekül az erős fény elől. Szúrja a
pulóver, szorítja a zokni. Nem viseli el,
ha piszkos lesz a keze. Zsúfoltabb
helyeken szorongani kezd. Gyakran óriási
érzelmi reakciókat ad kisebb ingerekre is,
túlterhelődik és „összeomlik”.
De éppenséggel az is lehet, hogy hangos
zajokra vagy erősebb érintésre sem
reagál, nem veszi észre a sérüléseket, és
azt sem, ha másnak fájdalmat okoz.
Százszor kell szólni, hogy odafigyeljen.
Egyensúlyzavarokkal küzd,
ügyetlenkedik.
Vagy éppen állandó mozgásban van, kényszeresen ficereg-mocorog, ugrál, fut, forog. Folyton
matat, igyekszik megérinteni tárgyakat vagy embereket, mert szenzoros ingereket keres.
Durván játszik, vagy nekimegy dolgoknak, ordít, hangos zajokat kelt.
A felgyorsult élet egyik kedvezőtlen mellékterméke a szenzoros feldolgozási zavar. A
könyvünkben szereplő borz, Mellimolli is erősen „szenzoros". Baj, ha fúj a szél, ha a szőréhez
ér egy ágacska, ha a szemébe süt a nap, vagy az ebédre feltálalt giliszta nem elég
hosszú/rövid. A sok-sok jaj és baj közepette megjelenik régi ismerősünk, Vulpi, a róka, aki
már sokat tornázott, és van tapasztalata abban, hogy egy-egy gyakorlatnak milyen kedvező
hatása lehet az életre.
Vulpi egyezséget ajánl: ő elmond egy mókás versikét, és ha Mellimolli elmosolyodik, akkor
meg kell csinálnia három gyakorlatot. Hogy ebből mi lesz? Rötyögés, kacagás és hahotázás!
Végül nemcsak Vulpi mondókáit szereti meg Mellimolli, hanem a tornázást is, s közben észre
sem veszi, hogy már nem zavarja a napsugár, az avar szaga, a bogarak vagy a szél.
Ez a különleges könyv nemcsak szórakoztat, hanem segít a gyermekek szenzoros feldolgozási
zavarainak enyhítésében is. Stephens-Sarlós Erzsébet mozgásfejlesztő meséjét és szellemes
versikéit Paksi Veronika illusztrációja színesíti, a gyakorlatok leírását pedig Kecseti Zsolt
grafikái teszik szemléletessé.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
